Az irodalmi pályázatunkra beérkezett közel 250 műnek az előszűrésére a Tehetség Íróstúdió szerkesztőit kértük fel. Az anyagok közel fele esett ki az első fordulóban, a maradékből hat kiemelkedő és negyven jó novellát választottak ki az előolvasók. Amint azt a folyamatot vezető Varga Bea a beszámolójában írta, voltak figyelemfelkeltő novellák, izgalmas percek, meglepő csattanók is a munka folyamán. Összefoglalta azonban a negatív tapasztalatokat is, amikre érdemes figyelni minden íróaspiránsnak. Ebből idézünk most:
„A nyelvi szint a novellák felénél problémás volt. A nyelv egy hordozó közeg, az író ezen keresztül tudja kifejezni önmagát, így tudja érzékletesen átadni a történetet. Hiába jó egy ötlet, hiába érdekes az író fejében zajló cselekmény, sajnos, ha ez nincs megfelelő módon átadva, akkor az olvasó nem részesül belőle. Itt még csak a gördülékenységről beszélünk, nem az egyedibb eszköztárról. Sok műnél az alapok hiányoznak, ami részben a hazai írástechnikai oktatás alacsony szintjét mutatja.
A jó nyelvi szintű íróknál meglepő dolog volt, hogy az atmoszférateremtés magasabb szintjét nem használták. Vagy épp nem értették, és helyette erőltetetten “szépirodalmiak” akartak lenni, de nem volt értelme a mondatoknak a sok jelző miatt. Érdemes megtanulni a magasabb szintet, vagy ha erre nincs mód vagy igény, akkor a „kevesebb több”-elv sokkal jobban működik.
A pályázati anyagban kevés volt az aktuális kortárs téma, még kevesebb az újító ötlet. Nagyon sok ismétlődő téma érkezett. Magányos hős a posztapokaliptikus sivatagban, emlékek digitalizálása, emberkísérletek, katasztrófával végződő űrutazás, népmesei elemekre épülő fantasy, naplóformában írott visszaemlékezések, AI-problémák, virtuális valóság, álom vagy kóma, lovecraftiánus szörnyek, tudatbefolyásolás…
Ezek közismert toposzok, és önmagában nincs is gond velük. Azonban ha nincs eredeti ötlet, akkor magának a novellának kellene jól működnie, egy élvezhető történetet elmesélnie. Egy erősebb, egyedibb stílus, egy ügyesebb háttérvilág, egy jó csattanó mind-mind izgalmassá varázsolhat bármilyen toposzt, de ha ezekből egyik sem igazán erős, akkor sajnos az írás nem elég a publikáláshoz.
Az egyedi formázások, beszúrt képek, vagy a novella fejezetekre osztása sajnos nem tudja ezeket pótolni. Az álomjenetekkel is érdemes óvatosabban bánni, ezek gyakran „kidobják” az olvasót a szövegből, nehéz őket jól megírni, vagy jó helyen beilleszteni.
A pályázat során gyakori volt a logikátlanság a világépítésben, a dramaturgiai gond, és sokan nem tudtak jó lezárást írni. (Az sajnos nem csattanó, hogy előkészítés nélkül, indokolatlanul meghal a szereplő.) Ezekkel az előszűrési szakaszban viszonylag elnézőek voltunk, és ha nem akadt kifejezetten kardinális hiba, akkor átengedtük a művet. Mindössze jeleztük a gondot és majd az Átjáró magazin szerkesztői döntik el, melyik novellát érdemes szerkesztéssel javítani.
Az Átjáró irodalmi pályázat országos kontextusban
Az elmúlt másfél évtizedben számtalan regény- és novellapályázat szűrését felügyeltem. Az Átjáró pályázat a maga nemében nagyon érdekes volt, mert a jobb szövegeknél is két feltűnő probléma akadt. Ezek nem voltak kiesési szempontok, de kitérek rá, mert valószínűleg abból erednek, hogy országos szinten más zsánerekhez képest a hazai felnőtt sci-fi, fantasy és weird buborékban ül, így le van maradva a modern írói eszköztár kapcsán.
Az egyik ilyen gond a túl nagy narrációs távolság. Alig láttunk olyan novellát, ahol az író képes volt a szereplőt közel hozni az olvasóhoz, ezeket az eszközöket használni, nemhogy a novella jeleneteihez igazítani.
A másik gond az érzelemábrázolás sivársága. Hiába fordulatos egy űrcsata, hiába jelenik meg egy igazán nyomasztónak szánt szörny, vagy egy meglepő sci-fi ötlet, üres marad, ha az olvasó nem izgul, nem fél, vagy nem lesz elképesztően kíváncsi. Ez a 21. század, az olvasót bizony be kellene vonni érzelmileg is, nemcsak intellektuálisan.
Ezt sok író nem érti, mert húsz éve még távoli narrációval és érzelemábrázolás nélkül is jól működött egy történet, de ma már ez is alapvető írói fogás. Az olvasók más zsánereket is olvasnak, és megszokják ezeket az eszközöket. Ezzel az a gond, hogy így már laposnak és unalmas érződik az az írás, ahol mindez hiányzik. Szinte a teljes pályázati anyagban ilyen gondokkal küszködtek az írók.Ezek megoldására segítség lehet a más zsánerek friss könyveinek értő olvasása. Illetve a célzott írástechnikai kurzusok is.”
Az előszűrést végezte: Telek Zsuzsa, Végh Fruzsina Judit, Benkő-Szabó Zsanett, Kun Gergely, Kormos-Rényai Kata, Bencsik Tímea, Süveges Adrienn, Mándi Szilvia, Wagner-Kovács Andrea, Tary Orsolya, Bartos Anita, Molnárné Szűcs Judit, Balogh Marianna, Baksay Marina, Makra Bianka.
Az előszűrés szakmai ellenőrzését ellátta: Kiscsatári Zsófia, Horváth Kamilla, Varga Bea.